cOrpus blogja

Merjek nagyot álmodni?

corpus — Sat, 10 May 2008 19:02:28 +0000

Sezlony blogján szaladtam bele a pictorba, és a linken keresztül a kollekciójába. Végig is böngésztem a képeket, zseniális, nagyszerű képek. ( Hadd ajánlom én is: Daniel Dociu )

Sezlony annak a képnek örülne, én ennek.

Emlékek

corpus — Tue, 06 May 2008 19:52:59 +0000

Az elsők még gyerekkoromból maradtak rám, ködös, távoli képek: Nulladik Típusú Találkozások. Beszél, és én - akit akkor már megérintett a scifi - hallgatom, iszom minden szavát.

Aztán évek teltek el. Beszéltünk párszor telefonon. Kiadatási, megjelenési lehetőséget ígért. Aztán egyszer csak, a legutolsó beszélgetésen azt mondta, nem jók az írások…

Ennek már majd tíz éve.

…és a legutóbbi. HCon, a tavaly. Egy szinten laktunk a kollégiumban, a zuhanyzó a szobánkkal szemben. Törölközővel a vállán jön ki, átadja a “terepet”. Köszöntünk egymásnak. Tábortűz, este. A tűz túloldalán ül. Sohasem egyedül. Valaki mindig odakeveredik mellé a padra: Sheenard, Vastag Zoli, és még sokan mások.

Amikor a neten olvastam a balesetről, olyan különös, furcsa érzés kerülgetett. Általában, ha ilyen szerencsétlenségekről hallok, olvasok, értesülök, eszembe jutnak távol élő rokonaim, ismerőseim, barátaim. (Ez a baleset különösen elgondolkodtatott. Szerencsétlenek - gondoltam, hisz szerencsétlenség, hogy autópályán defekt, műszaki hiba esetén pont azt javasolják, a balesetek elkerülése végett maradjanak az emberek az autóban.)

Trethon Judit engem nem ismert. Én viszont ismertem őt. Mint oly sokan ebben az országban.

Nyugodjék békében!

Elkésett razglednica

corpus — Fri, 04 Apr 2008 19:36:38 +0000

HungaroCon, 2007. Szerencsétlenkedek a díjátadón, jobbra előttem néhány ember; Sárdi Margit, Pusztay, Csák Tomi - ŐTÖNYÖSENN - s mellette egy hallgatag ember.

Megakadt rajta a szemem, amint a helyzettel küszködöm. Marschalkó - jutott eszembe a neve.

Beszélt is, amikor rákerült a sor. Halkan, nyugodtan, összefogottan - a Preyert értékelte. (Én ekkorra már levitézlettem, Csák Tomi vette át tőlem a prímáshegedűt!)

Akkor láttam először Marschalkó Zsoltot.

…jó lett volna jövőre is!

A félelem bére

corpus — Tue, 25 Mar 2008 13:45:22 +0000

Nézem ma reggel azt a szerencsétlen embert. Tisztességben őszült meg, egy életet szentelt arra, ami az egyik legnemesebb feladat, amit csak ember végezhet a gyógyítás mellett. Fizikát oktatott, az egyik legfontosabb dolgot, a világ megismerésének kulcsát adta át nemzedékről, nemzedékre. És most azt mondják neki, ő a hibás. Módszerek – blabla. Tehetséges gyermek… Ugyan miben? A nyugdíjasok zaklatásában? Színész lesz? Lehet… De hogy adja vissza az ilyen Hamlet fájdalmát, az Antigoné drámáját? Eljátssza? Az, aki nem átallott egy idős, tisztességben megöregedett embert zaklatni, miközben az CSAK a munkáját végezte, az ugyan milyen belső értékeket közvetít majd?
Módszerek… Aha! Módszer. Egérlyukak, hogy elbújjunk bennük a probléma elől, és onnan tekingetve kifelé, azt cincogjuk: Mi mindent megtettünk, hogy a macska ne kapjon el!
Ja! Mindent! Elbújtunk!
Mert félünk kiállni, és elmondani az igazat. Félünk mind. A tisztességes ember a rendőrtől, a rendőr a bűnözőtől, a tanár a diáktól, a politikus a néptől, a nép meg egymástól. Ráadásul a legtöbbünket azért fizetnek, hogy féljünk. Szép, új világ! Hozsanna néked Huxley!
Nézem ma reggel azt a szerencsétlen embert. Tisztességben őszült meg, egy életet szentelt arra, ami az egyik legnemesebb feladat, amit csak ember végezhet a gyógyítás mellett. Megláttam a tekintetében valamit.
…hogy hiába!

Húsvéti böszmeség

corpus — Mon, 24 Mar 2008 08:59:29 +0000

Az idén záptojást kaptam a nyuszitól. Egy jó nagyot. Persze mélyről kell kezdeni a “feltámadást”, mert, ugyebár, úgy az igazi!
No, de hogy szavamba ne vágjak, elfoglaltam magam. Előszedtem házi stúdiómat - Audacity+keverőpult+gitár - és keményítettem egy kicsit a bőrt ujjaim hegyén. Az eredményt kirakom ide. Két nóta. A történetük a scifi.hu-n lévő, velem készült interjúban olvasható. (A Lúdas Matyi történetét írtam át színpadi formára megáltalkodott napközis kölykeim megzabolázása végett, és rettyintettem hozzá némi zenei anyagot is. Nos ebböl játszottam fel kettőt a tegnapi napon.)

ludasmatyi_haromszor

ludasmatyi_alanydala

Van bennük némi elkúrás; ritmus, és a dallam sem igazi mindenütt, de egye fene! Bár csak ez lenne a legnagyobb bajom! Szóval, aki akarja, hallgassa, aki akarja fikázza, dicsérni nem muszály. (Jelzem, jól esne! )

Vissza a föld alá

corpus — Tue, 18 Mar 2008 10:23:03 +0000

Egy ideje elég mélyen tartózkodok, s hogy legyen még lejjebb, elővettem régi kedvenceimet. Ezt itt nagyon csipáztam:

Hind, avagy, ha régi álmok ébredeznek

corpus — Tue, 11 Mar 2008 20:04:31 +0000

Megnéztem a Charlie Willson háborúját. Ennél többet nem is érdemel, nem is ezért íródik e post. A Hind - Mi-24 D - miatt, amelyik oly sokszor előfordul a filmben.

Még süvölvény koromban - nem lévén jobb dolgom - aktívan maketteztem. Volt néhány álmom, amit mindenképpen szerettem volna megépíteni; egy Stuka, egy BF-109, és egy Hind.

A BF-109 volt az első, egy KP Avia S-199-es alapból turbóztam vissza Messerschmitt alakúra. A Stuka is meglett, egy méregdrága Tamiya kittből élesztettem fel - Signals! Ugyanúgy voltam vele az asszony előtt, mint Te azzal a sokgombos kütyüvel!

…de a Hind, az még nem jött össze! :nagysóhaj: Nem baj! Majd nyugdíjas koromban! De akkor is!

(Hát nem gyönyörű!!!! És milyen brutális!!!)

Azta!!!!!!!! - Alcím: “Kutya jap(p)ánok, mindent kitalálnak!”

corpus — Mon, 10 Mar 2008 16:38:55 +0000

A filmecskét figyelmembe ajánlotta Vastag Zoltán, az Abyss Magazin főszerkesztője.

Ugyehogyugye

corpus — Sun, 09 Mar 2008 09:29:00 +0000

Már azt hittem, csak én. Hogy velem van a baj. Talán fáradt vagyok, azért nem megy, és kell abbahagynom szüntelen. Pedig esküszöm, minden este hatalmas elánnal esek neki, hergelem magam egész nap; menni fog, csak a kezdeti nehézségeken kell átesni, aztán beindul majd, mint korábban.

Már napok óta ott tartok, hogy meg se jegyzem, hol hagytam abba. Belekezdek valahol, csak úgy, ad hock, bízva abban, hogy a “bemelegítést” kihagyva, sőt, minél közelebb a beteljesedéshez majd csak elkap a filing, mint korábban, oly sokszor.

Nem akarok arra gondolni, hogy másban van a hiba, arra pedig végképp nem, hogy azért van mindez, mert az a “más” nő. (Most, hogy megírtam e postot, most sem erre gondolok!!!!!)

De olvasva ezt, talán még sem bennem van a hiba. Ha a folytatás ilyen, akkor talán tényleg nem az én készülékemmel van probléma.

…mondom, talán!

Csak hölgyeknek

corpus — Sat, 08 Mar 2008 12:46:52 +0000