cOrpus callosum

Így készült a Trabant. (Vagyis ez nem egy pusztaröcsögei karosszériás küszködése, hanem a gyári végső “beállítások” pillanatai!)

Megj.: Ezt eddig is tudtuk, csak nem sejtettük!

read comments (4)

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél   dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tünt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra……
19. ….és most röhögsz magadon
20. Gondold végig, hogy miért

read comments (4)

Több, mint egy év, majd 63.000 szó, kb 350.000 karakter.

Valami vagy elkezdődött, vagy véget ért…

read comments (11)

az elmúlt év 5 legmeghatározóbb olvasmányélménye

Köszönve, hogy Chelloveck elv- és sorstárs rám is gondolt, számba vettem, egy cigaretta mellett – basszus! Le kén’ má’ szokni -, mi is volt a 2007-es évben az az öt olvasmányélmény, amely a legmaradandóbbnak mutatkozott.

A Magyar Köztársaság 2007-évi költségvetéséről szóló törvény

Igaz, kiadását tekintve ez még 2006-os történet, de azért mégis az elmúlt év legmeghatározóbb élménye volt számomra. Tulajdonképpen száraz, bonyolult, minden epikai fordulatot mellőző alkotás, ám kétségtelen, hogy a logikáról, amely megalkotta, csupán szuperlatívuszokban tudnék fogalmazni. (Számegyenesen, nullától jóval jobbra! Nagyon jóval!) Csattanó sincs a végén, már-már azt hihetné az ember, nem is lesz, de volt. Oly’ annyira meghatározó élményt nyújtott, hogy majdnem bele is roppantam. (De ez egyéni szocprobléma…)

Akkor komolyan…

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Előbb a filmet láttam, aztán a regényt olvastam. Nem mondhatnám, hogy K. Dicktől, mint sf írótól seggre esnék a csodálattól. De K. Dick-től, mint írótól, igen. Mélyen megérintett, na! A scifi mögül olyan borzalom szivárgott át, amely sajnos nagyon is mai probléma. Mielőtt még azt hinné valaki, hogy a kábszerezést tekintem annak, gyorsan leszögezem, nem. Az ördögi köröket, amelyekbe oly könnyen bekerül manapság az ember, és annak borzalmas hatásait viszont, igen.

I. M. Banks: Emlékékezz Phlebasra

Magamtól sohasem vettem volna meg. Kaptam, s ugye, ingyen bornak nem kell cégér. Becsületes iparos munkával végigrágtam magam rajta. A legnagyobb hatás, amit tett rám, hogy semmilyen hatást sem tett rám.

Steinbeck: Kék öböl

Régen olvastam, és úgy éreztem, hiányzik már belőlem nagyon mindaz, ami Doki.

Most nagy bajban vagyok, maradt még két húzásom, négy lapra. Megoldhatatlan feladat, rafináltan bogozott csomó. Had’ vágom ketté!

Diagnózis, Poszthumán döntés, Keringés, és végül, de nem utolsó sorban, Viadalív. Rendben van ez így, mert ez a négy regény közös dolgot jelent. Van jó magyar science-fiction!

Most a szerva:

everigel, signals, pippin (jó lesz az Abyss-en is!), bodiildi, honfyagi

read comments (7)

Nem tudom, mennyire UL, vagy nem, de egy időben az a szóbeszéd járja, hogy reggelente 3/4 8 és fél kilenc között azért lassabb a net, mert az irodai alkalmazottak, kezdvén a napot, gyorsan “körbeszaladják” a neten kedvenc oldalaikat.

Ha igaz, ha nem, ebben lehet valami, mert az én napjaim is rendre a következő forgatókönyv szerint kezdődnek.

- Automata, kávé, iroda
- Pc, Power On, amíg betölt, kávé le
- és aztán jön a KÖR

(Itt bocsátanám előre, a felsorolt linkek az ízlésemet igen, de azok sorrendje a tetszési indexemet, és a szimpátiámat - unszimpátiámat - semmiképp sem tükrözi(k)!)

Akkor a KÖR!

1. scifi.hu (Naná!)
2. avana.hu (Pláne naná!)
3. szs.freeblog.hu
4. balfrasz.blogspot.com
5. laszlozoltan.freeblog.hu
6. chelloveck.sfblogs.net
7. sfportal.hu
8. abyssmagazin.hu
9. hackett.sfblogs.net
10. solaria.hu

Megjegyzések: 

- A vizsgálat szempontjából email fiókomat, saját blogomat, valamint weboldalamat nem tekintettem relevánsnak

- A lista változtatásának jogát fenntartom

- A fent vázolt rendszer viselkedése alkalmanként lokális instabilitást mutat, függően attól, hogy a fenti oldalakon találhatóak-e olyan hivatkozások, amelyek - e körön kívülre mutató - kattintások sokszor végeláthatatlan folyamatát indítják el

Na! Ezt jelenti nekem a web-2!

read comments (10)

Igen, megint egy film. (Hiába! Mostanság inkább a vizuális élvezeteknek hódolok!) A címet pedig egy régi filmből kölcsönöztem, a Moziklip egyik slágerének címe.
A Chelloveckre jellemző ősenberes filmek imádata mellett én az iniánososokat is nagyon csipázom. Mit is tehetnék mást én, aki a Nagy indiánkönyvvel és a Winettu mind a négy kötetével aludt, feküdt és álmodott még porbafingó korában? Szóval, ezrezem az indiánosos sztorikat még így, meglett fejjel is.

Miközben anyatejként szívtam magamba az ősi észak-amerikai kultúra történetét, örök kétkedőként sohasem tudtam elfogadni a tényt, hogy a jó Kristóf lett volna az első a világtörténelemben, akinek eszébe jutott, hogy nézzük má’ meg emberek, mi van a nagy pocsolyán túl! Komoly kutatásokat folytatva beleütköztem a ténybe, bíz’ a vikingek is.
…és ím, itt egy film, amely erről szól. Nagy, csúnya, marcona emberek legyalázzák a szegény kis indiánokat. Úgy szaladnak végig rajtuk, mint harmadnapos joghurt, az anorexia jegyében fogyókúrázó hölgyeken. (No, no mam’s!) ) Letapossák valamennyit, mint Rába-Steiger a friss vetést.
Igen. Ez a film tele van közhelyekkel, ezerszer elcsépelt, kifordított és felhasznált pátosszal. Fa dárdanyél a kard ellen, kőhegyű lándzsa versus szakállas, vashegyű nyílvessző, a bogyókat undorodva kiköpő viking vezér talán a legjobb ebben a közhely-dömpingben.

Az indiánok még szép, hogy nem hagyják magukat! S sápadarcú is van, aki segít nekik, aki persze hogy viking! Pathfinder ugyanúgy a fehér ember lelkiismeretét mintázza meg, mint Hosszúpuska, vagy Old Shatterhand. Szembeszáll saját fajtájával, védeni a szegény indiánokat. „Nem vagyok a te fajtád” – hangzik el a kulcsmondat ebben a filmben (is!), és mi jól elszégyelljük magunkat.
Gyönyörű képek teszik feledhetetlenné a filmet. Semmi digitális trükk, vagy ha igen, minimális.

Meg az, hogy „indiánok vagyunk mindannyian”!

Ps.: Mondjuk a kultúrák találkozásának ábrázolásában nálam Gibson Apocalypto-ja verhetetlen! De arról most nem írok.

read comments (0)

Engem is utolért a végzet! L. N. Peters interjút készített velem. Az eredmény a scifi.hu-n olvasható.

http://www.scifi.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=136

read comments (8)

Idétlen kis játék, de azért annyira mégse. Nem is tudom, hogy bukkantam rá, talán valamelyik oldal ajánlotta, az év idétlensége címkével. Annyira azért nem idétlenség. Aki nem látta élő egyenes adásban összeomlani azokat a tornyokat, annak talán az. Nekem nem. Nekifutottam vagy kétszer, aztán hagytam a fenébe. Ott se fogom vezetni a toplistát, az hétszáz.

Azért ha valaki akarja, próbálja ki!

read comments (1)

Mint, jeleztem volt, megnéztem a 2010-et. Jó film! Régi, nagyívű, kicsit szentimentális-ízű, viszont nincs benne nagy csitt-csatt, piff-puff, dirr-durr, nem étkeznek benne 2 ember/s sebességgel igen rút idegen lények, vagy igen rúttá változott emberek. És ez igen nagy előny mostanság! Legalábbis nekem. Nincs mit spoilerkednem; ez egy olyan film, aminek elég csak a címét leírni, már az kimeríti ezt a vétséget. Ilyen filmből pedig elég kevés van.

A történetben egy orosz - bocsánat, szovjet - űrhajó tér vissza a Jupiterhez, hogy felélessze a szintén klasszikus Űrodüsszeiában ott ragadt amerikai űrhajót. Aztán annak rendje és módja szerint a csúnya oroszok - na, már, megint, szóval, szovjet - felbosszantják a nem annyira csúnya, de azért csak csúnya amerikaiakat, és ez annyira csúnya dolog, hogy azonmód össze is vesznek, olyannyira, hogy a Leonovon utazó amerikai nem tavarisoknak és az orosz tavarisoknak is össze kell veszni. Van akinek ez most meredek, de szerény személyem még emlékszik, valaha ez kézzel fogható valóság volt ám. Ne feledjük, amikor a filmet készítették, még 1984-et írtunk! Aztán van nagy robbanás, és az embereknek rá kell jönnie - nem tavarisoknak és tavarisoknak egyaránt -, hogy van valami vagy valaki, aki sokkal csúnyábbakat is képes művelni, ha nem békülnek ki, de nagyon gyorsan!

Valóban! Ez már maga a történelem. Vagy maga volt a jóslat?

Olvasom a hírt! Az oroszok 2015-ben expedíciót terveznek küldeni a Jupiterhez. Konkrétan az Európát kutatnák. Van-e ott élet. Majdnem talált, Arthur! “Ez közel volt”, szokták mondani.

Az nagyon jó volt, hogy az oroszok ebben a filmben - is -, akcentussal beszélnek. Kérdezem én, a Rigó utcában ugyan ki tudna ilyen keményen pergetett “r”-ekkel nyelvvizsgát szerezni? “Orosz anyácskában” ennek oda sem néznek? Vagy az orosz űrhajósok mind autodidakta módon sajátítják el az angolt? A pálmát nálam mégis az Armageddon viszi. Amikor a Mir űrhajósa azt mondja: - “rrrrjákétáát”.

read comments (7)

Hogy másik idézettel folytassam kedvenc együttesem repertoárjából válogatva: “Elmúltak az ünnepek“. Egész szakirodalma van a depressziónak, amit a modern társadalom által felturbózott karácsony, és sziveszter, vagyis az “ÜNNEPEK” okoz. Érzékeltem is magamon, rendesen.

“Micsináljak, micsináljak…” tépelődtem, mikoron megvilágosodtam. Hát néz(z)ek filmet! SF filmeket.

Nosza, át is böngésztem a választékot. Ime a lista.

- Legenda vagyok

Will Smith nagyon rástartolt a scifire, főleg a klasszikusokból készített filmekre. Tetszett. Kezdetnek elment.

- AVPR vagy AVP 2, ki tudja, melyik a jó?

Még a forgalmazók sem egységesek az ügyben. Nekem az Alien jobban bejött anno, mint a Predator, amikor aztán összeeresztették őket, az is tetszett, de ez már kicsit lerágott csontnak tűnt a számomra. De, jó volt. Újra meggyőztek bennünket, hogy csak lepkefing vagyunk, ha egyszer ET-ről kiderül, hogy nem haza akar menni, hanem itt akar maradni, akkor kössük fel a tudományos-fantasztikus glott gatyát, embertársaim! És, bizony, ET, sokszor éhes, és ilyenkor embert eszik, nem is keveset. Ja! És piszok jól tud célozni…

- Aztán elegem lévén az újdonságokból egy klasszikus felé fordult az érdeklődésem. 2010, A kapcsolat éve… Igaz, ezt már láttam. Többször is.

De a jó filmeket többször is megnézem.

read comments (4)