cOrpus callosum

Sezlony blogján szaladtam bele a pictorba, és a linken keresztül a kollekciójába. Végig is böngésztem a képeket, zseniális, nagyszerű képek. ( Hadd ajánlom én is: Daniel Dociu )

Sezlony annak a képnek örülne, én ennek.

read comments (2)

Az elsők még gyerekkoromból maradtak rám, ködös, távoli képek: Nulladik Típusú Találkozások. Beszél, és én - akit akkor már megérintett a scifi - hallgatom, iszom minden szavát.

Aztán évek teltek el. Beszéltünk párszor telefonon. Kiadatási, megjelenési lehetőséget ígért. Aztán egyszer csak, a legutolsó beszélgetésen azt mondta, nem jók az írások…

Ennek már majd tíz éve.

…és a legutóbbi. HCon, a tavaly. Egy szinten laktunk a kollégiumban, a zuhanyzó a szobánkkal szemben. Törölközővel a vállán jön ki, átadja a “terepet”. Köszöntünk egymásnak. Tábortűz, este. A tűz túloldalán ül. Sohasem egyedül. Valaki mindig odakeveredik mellé a padra: Sheenard, Vastag Zoli, és még sokan mások.

Amikor a neten olvastam a balesetről, olyan különös, furcsa érzés kerülgetett. Általában, ha ilyen szerencsétlenségekről hallok, olvasok, értesülök, eszembe jutnak távol élő rokonaim, ismerőseim, barátaim. (Ez a baleset különösen elgondolkodtatott. Szerencsétlenek - gondoltam, hisz szerencsétlenség, hogy autópályán defekt, műszaki hiba esetén pont azt javasolják, a balesetek elkerülése végett maradjanak az emberek az autóban.)

Trethon Judit engem nem ismert. Én viszont ismertem őt. Mint oly sokan ebben az országban.

Nyugodjék békében!

read comments (3)

HungaroCon, 2007. Szerencsétlenkedek a díjátadón, jobbra előttem néhány ember; Sárdi Margit, Pusztay, Csák Tomi - ŐTÖNYÖSENN - s mellette egy hallgatag ember.

Megakadt rajta a szemem, amint a helyzettel küszködöm. Marschalkó - jutott eszembe a neve.

Beszélt is, amikor rákerült a sor. Halkan, nyugodtan, összefogottan - a Preyert értékelte. (Én ekkorra már levitézlettem, Csák Tomi vette át tőlem a prímáshegedűt!)

Akkor láttam először Marschalkó Zsoltot.

…jó lett volna jövőre is!

read comments (5)

Nézem ma reggel azt a szerencsétlen embert. Tisztességben őszült meg, egy életet szentelt arra, ami az egyik legnemesebb feladat, amit csak ember végezhet a gyógyítás mellett. Fizikát oktatott, az egyik legfontosabb dolgot, a világ megismerésének kulcsát adta át nemzedékről, nemzedékre. És most azt mondják neki, ő a hibás. Módszerek – blabla. Tehetséges gyermek… Ugyan miben? A nyugdíjasok zaklatásában? Színész lesz? Lehet… De hogy adja vissza az ilyen Hamlet fájdalmát, az Antigoné drámáját? Eljátssza? Az, aki nem átallott egy idős, tisztességben megöregedett embert zaklatni, miközben az CSAK a munkáját végezte, az ugyan milyen belső értékeket közvetít majd?
Módszerek… Aha! Módszer. Egérlyukak, hogy elbújjunk bennük a probléma elől, és onnan tekingetve kifelé, azt cincogjuk: Mi mindent megtettünk, hogy a macska ne kapjon el!
Ja! Mindent! Elbújtunk!
Mert félünk kiállni, és elmondani az igazat. Félünk mind. A tisztességes ember a rendőrtől, a rendőr a bűnözőtől, a tanár a diáktól, a politikus a néptől, a nép meg egymástól. Ráadásul a legtöbbünket azért fizetnek, hogy féljünk.  Szép, új világ! Hozsanna néked Huxley!
Nézem ma reggel azt a szerencsétlen embert. Tisztességben őszült meg, egy életet szentelt arra, ami az egyik legnemesebb feladat, amit csak ember végezhet a gyógyítás mellett. Megláttam a tekintetében valamit.
…hogy hiába!

read comments (14)

Az idén záptojást kaptam a nyuszitól. Egy jó nagyot. Persze mélyről kell kezdeni a “feltámadást”, mert, ugyebár, úgy az igazi!
No, de hogy szavamba ne vágjak, elfoglaltam magam. Előszedtem házi stúdiómat - Audacity+keverőpult+gitár - és keményítettem egy kicsit a bőrt ujjaim hegyén. Az eredményt kirakom ide. Két nóta. A történetük a scifi.hu-n lévő, velem készült interjúban olvasható. (A Lúdas Matyi történetét írtam át színpadi formára megáltalkodott napközis kölykeim megzabolázása végett, és rettyintettem hozzá némi zenei anyagot is. Nos ebböl játszottam fel kettőt a tegnapi napon.)

 ludasmatyi_haromszor

 ludasmatyi_alanydala

Van bennük némi elkúrás; ritmus, és a dallam sem igazi mindenütt, de egye fene! Bár csak ez lenne a legnagyobb bajom! Szóval, aki akarja, hallgassa, aki akarja fikázza, dicsérni nem muszály. (Jelzem, jól esne! ) 

read comments (12)

Egy ideje elég mélyen tartózkodok, s hogy legyen még lejjebb, elővettem régi kedvenceimet. Ezt itt nagyon csipáztam:

read comments (0)

Megnéztem a Charlie Willson háborúját. Ennél többet nem is érdemel, nem is ezért íródik e post. A Hind - Mi-24 D - miatt, amelyik oly sokszor előfordul a filmben.

Még süvölvény koromban - nem lévén jobb dolgom - aktívan maketteztem. Volt néhány álmom, amit mindenképpen szerettem volna megépíteni; egy Stuka, egy BF-109, és egy Hind.

A BF-109 volt az első, egy KP Avia S-199-es alapból turbóztam vissza Messerschmitt alakúra. A Stuka is meglett, egy méregdrága Tamiya kittből élesztettem fel - Signals! Ugyanúgy voltam vele az asszony előtt, mint Te azzal a sokgombos kütyüvel!

…de a Hind, az még nem jött össze! :nagysóhaj: Nem baj! Majd nyugdíjas koromban! De akkor is!

(Hát nem gyönyörű!!!! És milyen brutális!!!)

read comments (0)

A filmecskét figyelmembe ajánlotta Vastag Zoltán, az Abyss Magazin főszerkesztője.

read comments (10)

Már azt hittem, csak én. Hogy velem van a baj. Talán fáradt vagyok, azért nem megy, és kell abbahagynom szüntelen. Pedig esküszöm, minden este hatalmas elánnal esek neki, hergelem magam egész nap; menni fog, csak a kezdeti nehézségeken kell átesni, aztán beindul majd, mint korábban.

Már napok óta ott tartok, hogy meg se jegyzem, hol hagytam abba. Belekezdek valahol, csak úgy, ad hock, bízva abban, hogy a “bemelegítést” kihagyva, sőt, minél közelebb a beteljesedéshez majd csak elkap a filing, mint korábban, oly sokszor.

Nem akarok arra gondolni, hogy másban van a hiba, arra pedig végképp nem, hogy azért van mindez, mert az a “más” nő. (Most, hogy megírtam e postot, most sem erre gondolok!!!!!)

De olvasva ezt, talán még sem bennem van a hiba. Ha a folytatás ilyen, akkor talán tényleg nem az én készülékemmel van probléma.

…mondom, talán!

read comments (1)