cOrpus callosum

Tag lettem…

Igen, tudom, hogy kedves barátom mit gondol az írókörökről, s talán megbocsájtja nekem. A tegnap félhivatalosan, ma pedig hivatalosan (Csilla leveléből)  is megtudtam, felvételt nyertem a Delta Műhelybe.

Aztán mindjárt meg is rettentem a feltételektől. De csak egy kicsit. Legfeljebb levetkezem lustaságom - vontam meg a vállam -, és rendszeresen írok majd. Eszembe jut Onsai, amint a Con-on leült mellém a lépcsőre, és faggatni kezdett, ugyan mi okom nekem, hogy tagja legyek bármilyen írókörnek. Hát(tal nem kezdünk mondatot!), szóval, talán ezért. Hogy írjak. Mert mióta leütöttem a regényem legutóbbi változatának legutolsó karakteréhez tartozó billentyűt (.), bizony, egy byte-ot se nem írtam. De még csak nem is olvastam. A Kozmonauták vára, az Isten hajói és a Kvartett is ott árválkodik az asztal szélén, mindegyik tizenvalahanyadik lapjára elegáns szamárfül hajtva, hogy ott járok épp. Nem, nem, nem a könyvek rosszak. Velem van most valami prücök…

Mondjuk, sosem hittem abban, hogy az a jó író, aki minden nap ír. (Attól még lehet igaz, jelzem…)  L.N.Peters-nek is elmondtam, én lejátszom fejben, amit csak tudok. És bizony, ez néha sokáig tart. A legutóbbi majd tíz évig. Ilyenkor az ember nem ír semmit, sőt, teljesen más dolgokat művel, s közben talán úgy születik meg ott belül valami, hogy ő maga sem tud róla. Félig, vagy még addig sem tudatos, és akaratos tevékenység ez. Aztán ez a valami elér egy olyan állapotot, ami egyszer csak a felszínre tör, és lesz belőle valami, ami vagy jó, vagy nem, de VALAMI, és ez a lényeg.

Nah, remélem, sikerült kellően zavarosnak lennem.

A lényeg a lényeg, DM-es lettem. Remélem, ez a DM-nek is jó lesz!