cOrpus callosum

Az Avana és ami mögötte van

Túl vagyunk az évi rendes közgyűlésen.
Volt pogácsa – nagyon finom, igaz Andris? – kóla, napfény, sőt, némi kuriózum is; időről-időre feldübörgött odakinn a „Hare Krisna, Hare, Hare…”
Beszéltünk pénzügyekről, Arcképcsarnokról, Új Galaxisról, HungaroConról, weblapokról, Zsoldos és Preyer díjakról. Csupa olyan dolog, amelyek így vagy úgy, de érdeklik a magyar SF-nel foglalkozó embereket.
Közben végig az járt a fejemben, mi olyan fontos egy épp érettségiző diáknak, egy bútorasztalosnak, egy szociálpedagógusnak, egy három gyermekes – mint megtudtam, igen nehéz helyzetben lévő - anyukának, egy Zsoldos Péter –Díjas írónak – aki mellesleg mérnök és tudós –, egy nyugodt kedélyű, amúgy népviselettel és babakészítéssel (is) időt múlató idős hölgynek – magamról nem írok, mert azt tudom, a fennmaradó két személyről pedig bevallom, nem tudok tudnék írni semmit, ha csak azt nem, hogy egyik sem látszott olyannak, hogy „úri passzióból” leruccantak a közgyűlésre, időt múlatni -, szóval az járt a fejemben, mi olyan fontos ezeknek az embereknek?
Inkább kihagyom a csattanós fordulatot, hogy az Avana, meg a magyar SF, stb. stb.
Inkább azt írom; talán az a fontos nekik, hogy valami működjön.