This entry was posted on péntek, május 23rd, 2008 at 9:56 am and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
Kiemelt linkek
cOrpus callosum
“A helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától.”
Nagy utazás….
részlet egy nem létező naplóból
Rosszul esett a hajnali kelés. De nem volt mese, hajnalok-hajnala, háromnegyed négy ide vagy oda, ébredni kellett. Míg ébresztő cigarettámat szívom eltűnődöm, jelenlegi lakóelyem tébreni távolsága sajnos kivetül létezésem koordinátarendszerének “t” tengelyére is. Még egy negatívum. Vagy pozitívum? Minden relatív.
Egy laza kis autózással kezdtem, cc 96 km. Az út tiszta, néptelen, csak a városokhoz közeledve vánszorognak szuszogva előttem féloldalra dőlt buszok. Ahogy elhaladok mellettük, fáradt, üres tekintetek bámulnak le rám a koszos ablak ablakok mögül. Ők is igyekeznek valahová, munkába, rokonhoz, ki tudja hova.
A jegypénztáros nagyon kedves. Mosolyog, és elkéri minden megtakarított pénzem felét. Újabb tengely, amelyre képzeletben pontot rajzolok, valahová az origó közelébe. Ismét nagyot esett az életszínvonalam. De legalább retúr. Mármint a jegy.
Jó ez az IC. Tiszta, néptelen és kényelmes. “Csak” három óra hosszát kell zötykölődnöm.
Állomások suhannak el, megyannyi emlék. “Minden sarkon álltam már, minden lépcsőn ültem már” - csendül a fülembe. Aztán eszembe jut tovább is… Az én kövem gurul még? Vagy csak hiszem? Hinni akarom! Hinni akarom?Mindegy. Ha akarom, ha nem, ez a vonat már visz tovább.
Valami csak változott ebben az orszgában. Majdnem kilenc, és a Nyugati szinte néptelen. A hajléktalanok is kinn ülnek a főbejárat előtt a padon. Kedélyesen beszélgetnek, zavaros, hugyszínű lé jár körbe egy gyűrött műanyag palackban. Olcsó kocsisbor. Kimérős. Eszembe jutott, valahol Ferihegy környékén egy felüljáró alatt ugyanígy ült három, ugyanilyen ember. Vagy ezek ugyanazok? Akár azok is lehetnének. Az út, amely során idejutottak biztosan más és más. De a végeredmény ugyanaz.
A szerkesztővel elkerüljük egymást. Milyen jó is a mobiltelefon! Én kívül az ajtón, ő belül, háttal állunk, nem látjuk egymást. Ha nem lenne mindkettőnknek birtokában csúcstechnológia, legnagyobb álmom tán azon szállna el, hogy nem veszzük észre egymást? Milyen beszédes snitt lenne egy filmben! Milyen igazi dráma!
Jó négy órát beszélgettünk. Főleg a regényről. Ötleteltem vadul, de végül sikerült megálapodnunk. Abban legalábbis, hogy túl sokat ötletelek. A kevesebb több lenne. Aztán megkerestük azt a kevesebbet. Vicces! Körülöttünk kavarog a pláza, színesen, nyugodtan, ráérősen, mint ha a legnagyobb rendben mennének a dolgok a világban, az országban, és velem is. Közben pedig arról beszélgetünk, hogyan lehetne a Földet, és az emberiséget elpusztítani úgy, hogy az hatékony legyen, alig élje túl néhány ember, és az a néhány is elpusztuljon… De csitt! No spoiler!
Visszafelé elővettem a laptopot. Jó lett volna már ott nekikezdeni átírni az egészet, de nem ment. Nem tiszta még, nem világos. Idő kell.
…csak legyen.
Porcsalma, 2008.05.21.
(Na, hát ez a helyzet a kéziratommal.)
8 Responses to “Nagy utazás….”
Leave a Reply
május 23rd, 2008 at 10:54 am
Hm, béla, mit ötletelsz még vadul azon a kéziraton? Miért akarod átírni az egészet? Jó, pofozgatás kell neki, de csak amolyan atyai tasli, olyan “mísz a helyedre!” terelgetős fajta, de semmi több.
május 23rd, 2008 at 10:57 am
Ben Bova tanácsai közül az egyik.
“Ne írj át semmit, csak ha a szerkesztő kéri.”
A szerkesztő kérte. Igaza van különben. Így talán jobb lesz.
május 23rd, 2008 at 12:37 pm
Irjál Béla, hogy olvassunk
május 23rd, 2008 at 7:57 pm
Jól van, Béla, csak bassz oda nekik… Akarom mondani, a kéziratnak, hogy helyrejöjjön. A kiadónak, hogy kiadja. Ide az asztalomra, hogy olvashassam.
május 24th, 2008 at 3:36 pm
De jó, már nagyon kiváncsi vagyok! Melyik kiadónál jártál? Remélem, jövőre dedikáltathatok.
május 24th, 2008 at 5:34 pm
Gonosz vagy, Bélám, mér’ akarod te elpusztítani az emberiséget, he? (Egyébként meg a fajunk a hozzájárulásod nélkül is képes saját magát kiirtani, de azért inkább ne adjál neki ötelteket!.
május 25th, 2008 at 8:13 am
Üdv Odo! Tán’ először vagy itt! Köszönöm, hogy benéztél. Tudom én, hogy nélkülem is elég aktívak vagyunk, de ha az én ötletemet megvalósítja, akár ki is írthatná magát!
Onsai! Babonás vagyok, ezért nem mondom. De úgyis értesülsz róla!
Singnal! Oda is én, tessvérem! Oda biz’ én…
május 27th, 2008 at 2:11 pm
Már épp kezdtem leszokni a “cOrpus blogja” nézegetéséről. Erre megint meglepi!
Béla, ha így folytatod, lesz két könyved, melyek egyformán kiadóért kiáltanak.
Húzz bele!
Ja, és néhány hete ígértél egy novellát!