This entry was posted on kedd, május 6th, 2008 at 8:52 pm and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
cOrpus blogja
“A helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától.”
Emlékek
Az elsők még gyerekkoromból maradtak rám, ködös, távoli képek: Nulladik Típusú Találkozások. Beszél, és én - akit akkor már megérintett a scifi - hallgatom, iszom minden szavát.
Aztán évek teltek el. Beszéltünk párszor telefonon. Kiadatási, megjelenési lehetőséget ígért. Aztán egyszer csak, a legutolsó beszélgetésen azt mondta, nem jók az írások…
Ennek már majd tíz éve.
…és a legutóbbi. HCon, a tavaly. Egy szinten laktunk a kollégiumban, a zuhanyzó a szobánkkal szemben. Törölközővel a vállán jön ki, átadja a “terepet”. Köszöntünk egymásnak. Tábortűz, este. A tűz túloldalán ül. Sohasem egyedül. Valaki mindig odakeveredik mellé a padra: Sheenard, Vastag Zoli, és még sokan mások.
Amikor a neten olvastam a balesetről, olyan különös, furcsa érzés kerülgetett. Általában, ha ilyen szerencsétlenségekről hallok, olvasok, értesülök, eszembe jutnak távol élő rokonaim, ismerőseim, barátaim. (Ez a baleset különösen elgondolkodtatott. Szerencsétlenek - gondoltam, hisz szerencsétlenség, hogy autópályán defekt, műszaki hiba esetén pont azt javasolják, a balesetek elkerülése végett maradjanak az emberek az autóban.)
Trethon Judit engem nem ismert. Én viszont ismertem őt. Mint oly sokan ebben az országban.
Nyugodjék békében!
3 Responses to “Emlékek”
Leave a Reply
május 9th, 2008 at 7:47 am
“hisz szerencsétlenség, hogy autópályán defekt, műszaki hiba esetén pont azt javasolják, a balesetek elkerülése végett maradjanak az emberek az autóban”
Én éppen az ellenkezőjét hallom mindenfelől. A leállósáv a legveszélyesebb része az autópályának, ki is írják az infótáblákra, hogy veszélyes ott állni. Az a legértelmetlenebb Juditék halálában, hogy ott, az adott pillanatban ők sem gondoltak bele, hogy veszélyben vannak. Kényelmesebbnek tűnt a kocsiban ülni, mint a töltés oldalában, a fűben. Az embernek olyan könnyen elillan a veszélyérzete, csak mert olyan hétköznpi egy szituáció.
május 9th, 2008 at 8:05 am
Akkor én tudom rosszul…
Bárhogy is volt, nagyon szerencsétlen és tragikus dolog történt.
május 12th, 2008 at 11:18 am
valahol olvastam, az egyik utastárs mozgássérült volt. talán emiatt nem kászálódtak ki a kocsiból, hiszen át kellett volna emelni őt a szalagkorláton is. talán úgy gondolták, maradnak, mi történhet?, és különben is mindjárt jön az autómentő.