This entry was posted on vasárnap, február 24th, 2008 at 9:36 am and is filed under Kategória. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.
cOrpus callosum
“A helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától.”
Az én “elsőim”
Chello blogjának hatására, (fel)kéretlenül.
Az első szó, amit elolvastam
Azt nem tudom. De - mint a családi legenda azt megemlíti - az “Őzgidácska sete-sutát…” már középsős ovis koromban kívülről fújtam.
Az első osztályzatom
Na, ezt se tudom. …de emlékszem arra a nyári napra. Ültem anyám biciklijének saroglyáján, és egy szigorú, szemüveges arc hajolt felém. “Majd én kitűnőt csinálok ebből a fiúból!”- mondta anyámnak az új tanító néni, aki szeptembertől vette át az osztályt.
Másodikban kitűnő lettem. Se előtte, se utána nem voltam az.
Az első moziélményem
Középiskola, filmklub, Mephisto. Végigökörködtük a haverokkal. A végét akkor nem láttam, mert kizavartak bennünket.
Az első komolyabb ütlegelésem
Egy kalandos nevű szatmári helységben, Tyukodon. Még ‘85-ben. Kaptam egy kokszost a jobb szemem alá. Az ok, nem voltam “tyukodi pajtás…”
Az első találkozásom a popzenével
Folyamatosan találkoztunk, de csöves lelkületem sohasem tudta megszeretni. A “modenntóking” aztán végképp eldöntötte a kérdést.
Az első koncertélmény
Balatonboglár, ‘84, Bikinin. (Még a nagyferós). Baboskendő, faridzseki, volt bennünk fejenként vagy öt sör, plusz némi lepárlott járulék. A “hotyitotyit” ordítottuk torkunk szakadtából a haverokkal, meg azt, hogy “…dűl a fa!”. Nagy buli volt.
Az első munkahelyem
Konzervgyár. Majdnem ugyanazt csináltam, mint Chello, csak én befőttes üvegekkel. Én is hamar leléptem…
De az igazi “első” egy hosszúplatós IFA volt. Homokot, szenet, fát fuvaroztam majd egy évig, de akadt olyan is, hogy birkaganét vagy szalmabálákat kellett hordanom.
Az első scifi novella
…tudomén! Van egy torony Galaktikám a padláson, gondolom, a legkisebb számmal jelölt legelső novellája. Most lusta vagyok felmászni, és kikeresni…
Az első scifi regény
Mint köztudott, Lem, Magellán-felhője. (Nem röhög!!!!!)
Az első fordításom
Még középiskolában, orosz órán feleltem a kegyelem-kettesért. Küzdöttem, mint egy oroszlán, végül a tanár csak ennyit mondott: Pepikém - így hívott mindenkit -, megadom, de esküdj meg, hogy orosztanár sohasem leszel!
Boldog századikat, Chello! Na, lehet má’ fület húzogatni? 
2 Responses to “Az én “elsőim””
Leave a Reply
február 24th, 2008 at 11:25 am
Már eddig is lehetett fület húzogatni, a múltkor egy éves voltam, egy nappal később megvolt az 1000. komment, most a 100. bejegyzés - kár, hogy nem egy napra időzítettem a hármat.
Más: nekem minden egyformán popzene, ami nem Páger Antal: Lila orchideák, komolyzene vagy rádiókabaré. Tehát a Bikini is.
Én amúgy imádom a Korál-féle érzelgős csövesrockot, de még a Hooligans-féle kényelemszerető pénzes rockot is.
február 24th, 2008 at 11:38 am
Ha emlékszel, egy kommentben már tettem kísérletet a fülhúzogatásra!
Én balázsfecó kusza fogsorát imádtam, hasonlít az enyémhez.
Eddás voltam amúgy, meg Hobós, de a kilencvenes években átnyergeltem az underground-ra. De ami jó zene, az nekem is jöhet. Vannak favorítjaim, pl. Piramis 6. album. (A többit ki nem állhatom.)